Edzésmódszerek – avagy mit miért csinálunk? 1. rész

Tegyük helyre a dolgokat!

 

Sokszor látni edzőtermekben, hogy egy klasszikus súlyzós edzést követően valaki még erőt érezve magában felpattan pl. a futópadra, hogy „kardiózzon” egy kicsit – ami alatt a köznyelv a zsírégető és/vagy aerob pulzustartományban (Hr-max 60-75%-a és 70-85%-a) végzett, viszonylag hosszabb időtartamú ciklikus mozgást (kocogás-futás, pedáltekerés, ellipszis-tréner) érti.

Ha csak egyszerűen jól elfáradni akar valaki, ahhoz tökéletesen megfelel ez a tematika, de ha kicsit tudatosabban akar fejlődni, akkor először is tisztázni kell, hogy MI A CÉL?

Amikor egy-egy edzés során – feltételezve, hogy tényleg kiléptünk abból a bizonyos komfortzónából – gyakorlatilag egy sokkhatásnak tesszük ki a szervezetünket, az idegrendszer válaszreakciója szükségszerűen az lesz, hogy a regenerálódás során magasabb szintre helyezi a test terhelhetőségét. Ez a mechanizmus része a szuperkompenzáció folyamatának.

 

A legtöbb embernek az edzéssel – kimondva, kimondatlanul – alapvetően az alakformálás a célja. Ezen belül is két fő csapásirány létezik.

Aki markáns, látványos izomzatot szeretne, azért sokkolja tematikusan a szervezetét nagy súlyok ismétlésszámos-szériás megmozgatásával, hogy a szuperkompenzáció során a terhelésre adott válaszként növekedjen az izomkeresztmetszet.

DE ebben a koncepcióban mi keresnivalója lehet a „kardió”-nak? A fenti megközelítésből nézve semmi. Szerencsétlen szervezetnek honnan kéne tudnia, hogy egy ilyen „hibrid” igénybevétel után milyen téren végezzen szuperkompenzációt? Újjáépítse a mikroszakadásos rostokat – növelve közben az izomkeresztmetszetet –, vagy pedig a kardiovaszkuláris értékeket fejlessze? Mert a kettő együtt nem igazán működőképes.

Az alakformálás másik népszerű célkitűzése a karcsúsítás, zsírégetés – ki hogy nevezi.

Önmagában a „kardió” erre a célkitűzésre már jelenthet megoldást, ha folyamatosan – edzettségi szinttől függő intenzitással, – a fenti pulzustartományt tartva végzi valaki a választott ciklikus mozgását – hátránya viszont a monotonitás és hogy viszonylag sok időt vesz igénybe a kívánt hatás elérése.

Léteznek erre változatosabb, hatékonyabb módszerek is.

Itt van például a Power Cardio (amit annak idején volt szerencsém egyik képzésen személyesen a módszer kidolgozójának prezentálásában megtapasztalni). A módszer lényege, hogy a futópadon az alsótest mellett a felsőtestnek is munkát adunk kézisúlyzóval és/vagy gumiszalagos ellenállással (karhajlítás-nyújtás, vállból nyomás, melltől tolás stb.). Nem, nem kell egyből a futásra gondolni, csak azért mert futópadon dolgozunk: egy erőletett menet, emelt dőlésszöggel is gyönyörűen megdolgoztatja a keringésünket és a megfelelő tartományba emeli a pulzusunkat. Mindezt intervall-rendszerben (x-időtartam intenzív munka vs. y-időtartam pulzuscsökkentő lazább szakasz) alkalmazva hatványozottan érvényesül az utólagos zsírégető hatás; túlsúllyal küzdőknek és kezdőknek pedig személyi edző segítségével teljesen egyénre szabható a terhelés és kontrollálható minden paramétere, tehát a prevenció biztosított, a hatékonyság garantált.

 

by BPety

Sérülések

 

A sport elkerülhetetlen velejárója, fajsúlyuk és gyakoriságuk azonban nagymértékben rajtunk is múlik. Mert nem a súlyzó a felelős egy-egy lesérülésért, nem a step-pad, de nem is az egyenetlen talaj, hanem csakis és kizárólag TE! Sérüléseink – kivéve persze, ha más okozta (de mások felelőségét most ne ragozzuk) – üzennek nekünk.

Lehet, hogy azt, fejben nem (teljesen) voltunk ott, amikor elszenvedtük, mert nem koncentráltunk eléggé a gyakorlatra. Fárasztó volt a munkád, vagy a magánéletedben vannak zűrök? Na, ezeket – a mobiloddal együtt – tedd le szépen a terem bejáratánál, vagy pálya szélén! Megvárnak.

Az is lehet egy-egy lesérülés tanulsága, hogy nem voltunk eléggé felkészülve arra a terhelésre, amibe beletörött a bicskánk. Vajon elég erős volt hozzá a törzs, elég mobil a csípő vagy a váll, az izmokkal együtt az ízületek is fel voltak készítve a nagyobb terhelésre stb.? Vajon be volt gyakorolva az a mozgásminta kisebb súlyokkal és/vagy kisebb intenzitással, vagy az egónk nagyobb volt, mint az effektív kapacitásunk…?

Ugyanakkor, ha a fenti körülményeket megfelelően és preventíven alakítottuk – sőt, akár még be is melegítettünk az elején – még mindig ott vannak az edzés utáni feladataink – amit sajnos leginkább hajlamosak vagyunk elhanyagolni... Pedig az aktív regenerálódás (nyújtás, hengerezés, megfelelő táplálkozás stb.) alapfeltétele annak, hogy egy-egy kemény edzés után rehabilitáljuk szervezetünket, ha azt akarjuk, hogy újra készen álljon a következő – sérülésmentes – igénybevételre.

De ha mindent megtettünk és mégis bekövetkezett a baj, akkor a legrosszabb „taktika” a probléma elsunnyogása: mondhatod, hogy „ááá, már korábban is fájdogált”, vagy „csak elmúlik majd” – mert általában, ha úgy is érezzük, hogy elmúlt, attól még ott fog lappangani az az egyensúly megbontó tényező, ami alattomos diszfunkciókat eredményezhet a testünkben. Lehet, hogy az izmok normális működése átrendeződik és/vagy észrevétlen kompenzáló mozgásminták tehermentesítik a sérült részt, ezáltal egyes ízületek aránytalanul terhelődhetnek, és a halogatásod miatt lehet, hogy egyre rosszabb lesz a helyzet…

Gondold át mi történt Veled, járj utána mi okozhatta a sérülést, a Google mellett az edződ is a barátod, fordulj hozzá bizalommal.

Lehet, hogy annyi is elég, hogy a problémát felismerted és levontad a megfelelő következtetéseket a további sérülések elkerülése érdekében, de lehet, hogy beavatkozásra is szükség van, ilyenkor ne restellj szakemberhez fordulni. Na, nem arra gondolok, hogy kérsz időpontot egy 2-3 hónap múlva esedékes vizsgálatra, mert ez édeskevés, hanem hogy olyan hozzáértő személyhez fordulsz, aki azért jobban képben van a sportsérülések terén, mint hogy beadjon valami szteroidos injekciót és pihentetést javasoljon…

Ha a testedet a sportban, az edzésben nem egy szükségszerűen amortizálódó eszközként, hanem egy karbantartásra szoruló biomechanikus szerkezetként kezeled, amit egy szuperszámítógép (vagyis az idegrendszered) vezérel, akkor ez a bonyolult szerkezet meghálálja a törődést, és kihozhatod belőle a maximumot. ;)

 

By BPety

A top-7+1 tévhit és gyakori hiba konditeremben

1. „Minél nagyobb súllyal kitöréses sétálsz, annál hatékonyabb lesz a gyakorlatod.”

Igaz, de a súly növelése nem mehet a szabályosság rovására!

3 gyakori hiba figyelhető meg a kitörés(es séta) kivitelezésében:

  • Ez előrelépő láb combja befelé „húz”, ezáltal a térd nem marad a boka fölött, és így rongálja hosszú távon a térdízületet. A megoldás egész egyszerűen az, hogy a gyakorlatot kezdjük egy kényelmes, csípőszéles terpesszel és ezt a távolságot végig tartsuk meg, mintha a két talpunk egy-egy sínen haladna.
  • Előrelépés után a súlypont sajnos általában előre irányul és nem lefele. Ez azért problémás, mert ilyenkor a térd megelőzi a lábujjakat és ez megint csak a térdízület rongálódásához vezet.
  • A gyakorlat alsó végpontján szokott bekövetkezni a legdurvább vétség: a felsőtest púposan előre dől, a vállak beesnek – miközben csak annyit kellene tenni, hogy a lapockát végig zárjuk, mellkast nyitjuk, a tekintet pedig végig előre irányul.

 

2. „Smith-keretben pucsítva kell guggolni”

Nagyon nem!!! Pedig sajnos sok esetben lehet megfigyelni olyan kivitelezést, amely során a Smith-keretes guggolás alsó végpontján a keresztcsont a rúd vonalától hátrébb „landol”. Ezzel az a probléma, hogy az ágyéki gerincszakaszt egy mesterségesen előidézett, fokozott lordósisos állapotában éri egy komoly függőleges terhelés, és ezzel hosszútávon durva gerincsérvet, porckorongkopást lehet előidézni.

 

3. „A Sissy-talp guggolásra való”

Majdnem. Bár a gyakorlat kivitelezése hasonlít a guggoláshoz, valójában a lábnyújtáson van a hangsúly, ami még markánsabban aktiválja a combfeszítőt, mint a sima guggolás, szóval ha osztott és izolált edzéstervvel dolgozunk, akkor ilyen megközelítésből illesszük be ezt a gyakorlatot a tematikánkba.

 

4. „A csigás lehúzás nyak mögé ideális gyakorlat kezdőknek is.”

Nem lenne rossz, de azért mégsem ajánlott: sokan ugyanis úgy húznak nyak mögé, hogy a fej erősen előre bólint és ebben a görnyedt tartásban bekapcsol a trapéz felső szakasza, ami funkcionális megközelítésből tabunak számít, mert a „csuklya” átlagembereknek kerülendő és kímélendő terület!

 

5. „Váltott egykezes beforgatott karhajlításánál jól lendíts bele és nézd meg alaposan a megemelt súlyzót”

Igen, így valóban látványos és sokan rá is szoktak erre a majomkodós lóbálásra – ahelyett, hogy feszesen tartanák a törzsüket és egyenes, stabil nyakkal előre nézve, erőteljes koncentrikus fázisokkal és elnyújtott, kontrollált excentrikus fázisokkal hajtanák végre a gyakorlatot…


6. „A kockás has eléréséhez gépek kellenek!”

Nem kellenek gépek: csak TE kellesz! És nem is a kockás has az elsődleges elérendő cél, hanem az erős törzs, mert core-fejlesztés nélkül minden más munkánk az edzés terén csak hiábavaló és szabálytalanul kivitelezett látszattevékenység! Ha törzserő rendben van, csak akkor érdemes rámenni a látvány-kockákra, de ahhoz sem kellenek gépek, mert a gerinc nem egy konfekcióáru, hanem mindenkinek más – a gépeket pedig hiába állítgatod, nincs rá garancia, hogy pont a Te gerincedhez tudod illeszteni.És ha egy ilyen kényszerpályán „hasazol”, akkor nagy eséllyel többet ártasz a Magadnak, mint amennyit használsz. De minek is jobb eszköz a testednél? – és itt most nagyon nem a hasprésre gondolok…

 

7. „Kézi súlyzóval a kezedben oldalra billegve erősebb lesz a törzsed / karcsúbb lesz a derekad.”

Orbitális hülyeség! Ilyen mozgásminta nincs, a törzsünk nem így működik! Az ágyéki gerinc egy stabil szakasz – tehát nem hajlítgatjuk – a háti gerincszakaszunk viszont mobil, azt használjuk – de persze azt sem oldalra hajlítgatva, hanem rotálva (a legtriviálisabb példaként orosz twist), mert arra való.

 

+1 abszurdum: „A mobil simogatása az edzés szerves és nélkülözhetetlen rituáléja.”

Számomra érthetetlen és felfoghatatlan, hogy az emberek nagy része, akik állítólag edzeni jönnek a terembe, miért szakítják meg a flow-jukat telefoncsesztetéssel?!?

A két széria közötti kényszeres kijelzőbámulás hatalmas öngól az eredményes edzés kárára: a pihenőidőt ugyanis légzéskontrollra és pulzusmegnyugvásra kell(ene) használni, de ez esélytelen, ha figyelmünket egy kütyü köti le és lehajtott fejjel elzárjuk a levegő útját – pedig hát az extra energia-felszabadításra extra mennyiségű oxigénre lenne szükség.

Az meg aztán végképp mindennek a legalja, ha személyi edzőnek mondott egyén a pénzéért folyamatosan a telefonját simogatja, míg az edzettje szabálytalanul végzi a gyakorlatot…

 

By Bpety

Teljesítmény(kényszer) vagy öröm-sport?

Örvendetes tendencia, hogy manapság egymást érik a sportesemények, rendezvények, és gyakorlatilag minden hétvégére jut egy komolyabb futam: terepen vagy aszfalton, akadályokkal vagy a nélkül, a tömegsport-élet egyértelműen a futás világában teljesedik ki a leglátványosabban.

A futam-szót szándékosan használom a verseny helyett, mert hát egy egyszerű halandó hogyan is versenyezhetne olyan „fakírokkal”, akiknek ez az élete?

Esetleg önmagával és az idővel? Talán. Ezt mindenki másképp éli meg és persze hasznos is, ha motivál minket valami, egészen addig, amíg mindez nem csap át görcsös teljesítménykényszerbe, mert akkor gyakorlatilag elveszik a sport öröme – amiről szólnia kellene az egésznek…

 

A futamoknak egyik nagyon hasznos szerepe, – a közösségi élményen túl – hogy egy konkrét célt jelöl ki a (hobbi)sportoló számára, amitől nem csak úgy edzeget bele a világba, hanem van egy konkrét dátum, egy határidő, amire össze kell, hogy álljon a felkészülés.

És nyilván az is ösztönző lehet, ha mondjuk hasonló képességű, felkészültségű csapattársainkkal húzzuk egymást – akár a pályán, akár a futam előtt verbálisan… ;)

 

De ha esetleg mégsem úgy sikerül, ahogy terveztük, akkor sincs tragédia, mert mi múlik rajta? Semmi. Nem ebből élünk, és az önbecsülésünkön sem szabad, hogy csorbát ejtsen, mert megtettünk minden tőlünk telhetőt - de erről is csak magunknak tartozunk elszámolással, senki másnak! Igazából engem még az időeredmény sem szokott igazán érdekelni, anélkül is tudom, hogy egyben voltam-e az adott futamon, jól esett-e, vagy min kellene esetleg legközelebb változtatni, jobban felkészülni stb.

 

Ettől függetlenül természetesen nagyon büszke vagyok rá, hogy csapattársaim komolyabb eredményeket is letesznek az asztalra (mint pl. legutóbb a NemzetiHajszán is voltak dobogósaink), de – bármilyen patetikusan hangzik is - már azért is büszkén tekintek minden csapattársamra, hogy egyáltalán veszik a fáradságot és kilépnek abból a bizonyos komfortzónából, együtt átélve a mozgás örömét.


By Bpety

PannonHajsza – újratöltve

NemzetiHajsza – Budapest, Normafa 2017.10.07.

 

Kis csapatunk várta már nagyon – én speciel legalább annyira, mint egy Spartant – és ezúttal sem kellett csalódnunk, mert a szervezők most is megmutatták, milyen is egy színvonalas akadályfutó verseny.

A helyszínválasztás nagyon jó ötlet volt, az útvonalat is úgy jelölték ki, hogy kaptunk rengeteg szintkülönbséget, változatos terepviszonyokat és ha az ember nem küzdene mindig azzal a fránya szintidővel, bizony a panorámában is bőven lehetett volna gyönyörködni...

Az akadályok, amelyek – a szintkülönbség és a terep mellett – egy ilyen futam sava-borsát adják, szintén jól funkcionáltak: most is adódtak új, ötletes megoldások, egyik sem volt lehetetlen küldetés, viszont az esetleges büntető-burpeek terén kicsit több szigorúság belefért volna az önkéntesek részéről.

(Persze, alaphangon a résztvevőkre van bízva, hogy tisztességgel lenyomják-e azt az előírt 20-30 ismétlést, de pont a becsületesek érdekében kellene kicsit jobban rápirítani azokra, akik a végén érdemtelenül dicsekedhetnek el nagyságrendekkel jobb idővel...)

 

Lényeg a lényeg, hogy összességében rendkívül jó hangulatban teljesítettük az aktuális hajszánkat, egy újabb élménnyel gazdagodva, kellemesen elfáradva távoztunk a helyszínről.

 

Köszönet a szervezőknek – jövőre, Veletek... még nem tudjuk, hol... :)

 

By Bpety

Szuperszet-mánia

Ha változatosságra vágysz, ha fel akarod turbózni a konditermi edzésedet, ha  kevés időd van, de ki akarod maxolni hatékonyságot, akkor Neked ajánlom az alábbi módszert:

SZUPERSZET-mánia!

Kicsit túllépve az olyan klasszikus agonista-antagonista szuperszet-párok alkalmazásán, mint a bicepsz-tricepsz-együttes karhajlítás-nyújtással és ennek inverzével történő megmozgatása, komplexebb módon, izomcsoportok együttes munkájában, ellentétes erőhatásokban és vektorokban gondolkodva alkossuk meg a saját edzéstematikánkat, kreatív szuperszetek alkalmazásával.

Figyelem! Az alábbi néhány páros, csak személtető példa lesz, a Számodra tökéletes „kombókat” Magadnak kell edzéseid során kikísérletezni! ;)

1. Landmine: Egykezes válltól tolás <-> Húzódzkodás mellhez, széles felső fogással

a válltól tolásnál fontos, hogy

-         a rúd vége a vállcsúcstól induljon

-         a kitolás legyen robbanékony

-         támadóállásból indítva az alsó         testet is vessük be a dinamikus végrehajtás érdekében

-         visszaengedésnél a törzs legyen feszes, és szélesháttal fékezzük a rúd tehetetlenségét

 

2. 60°-os tárogatógép <-> Ausztrál húzódzkodás vagy invertált evezés

A tárogatás ideális esetben a mellizom külső részét fogja aktiválni, aminek ideális ellentétpárja lehet a széles fogású invertált evezés: ennél a húzódzkodás-fajtánál különösen figyeljünk a szuperfeszes testtartásra: gyakorlatilag egy fordított plank, aminek eredményeként fenékkel sem ülünk bele, ill. a gerincünk sem homorít, az egész testünk egy egyenest alkot!

3. Pull-over <-> Húzódzkodás szűk fogással

Pull-overezni lehet géppel, szabad súllyal, csak az a lényeg, hogy kellően érezzük a mellizom munkáját – amit aztán követhet is egyből a függőleges húzódzkodás, intenzív lapockaaktiválással.

 

4. Összetett váll <-> Hátsó váll, melltámaszos csigás-lapsúlyos gépen

Az összetett váll egy álló (természetesen szuperfeszes) helyzetben történő nyújtott karos oldalemeléssel indul, majd ebből az oldalsó középtartásból két karunkat mellső középtartásba hozzuk, majd ugyanez a 2 ütem visszafelé – , mindezt persze olyan lassan, amennyire csak lehet.

Lerakva a súlyzókat már ülhetünk is a csigás-lapsúlyos géphez, hogy szintén nyújtott karral a hátsó vállat is megdolgozzuk az ellenkező irányba.

5. Kábel keresztezés felső csigán - Melltámaszos (független karos) evezés széles hátra

A csigás összehúzásnak sok féle kivitelezését ismerjük, az egyik legintenzívebb izomérzetet talán mégis az adja, ha a koncentrikus fázis felénél egy kicsit ívesen alákanalazunk a fogantyúval. Fontos, hogy feszes törzzsel, kitörés-pozícióban végezzük a gyakorlatot, mert így el tudjuk kerülni az alsó gerincszakaszra káros „pucsítást”.

A gyakorlatpár első része után törzsünket némiképp pihenteti a melltámaszos gép használata – és annál jobban tudunk koncentrálni hátunk megdolgoztatására; főleg, ha széles fogású evezéssel tesszük ezt, egyszerre aktiválva a koncentrikus fázis elején a lapocka környékét, a 2. felében pedig a széleshátat.

 

6. Landmine: törzsrotálás <-> Súlytárcsa forgatása a vállöv körül

Egy újabb remek példa a szuperfeszes tartás fontosságára. Mivel az ágyéki gerincszakasz stabil kell(ene), hogy legyen, és csak a gerinc középső szakaszát használhatjuk mobil „alkatrészként”, ezért ennél a gyakorlatnál sem szabad a csípőt elforgatni, mert ezzel a kényszerpályával pl. a térd sem tud igazán mit kezdeni. Viszont ha a medencét bebillentjük, a farizom és a has is feszes, akkor ezzel a gyakorlattal tulajdonképpen egy nagyon intenzív orosz-twisztet végzünk – aktívan bevonva a vállövet is a munkába.

És ha már váll, a páros másik gyakorlatával adjuk meg a kegyelemdöfést: a cél az, hogy 9 óra 15 perces fogással megragadva a súlytárcsát írjunk le minél kisebb és mélyebb kört a vállöv körül olyan szűken, hogy a tárcsa hátul kocogtassa meg a lapockánkat, miközben egész felsőtestünk a fejünkkel együtt egy kimozdítathatóan oszlopot alkot!

7. Kitörés(es séta súllyal) <–> Guggolás Sissy-talpon

A kitöréses séta rendkívül összetett gyakorlat – bár rengeteg dologra kell a kivitelezésnél figyelni, de erről majd egy másik irományban… ;) A komplexitása miatt rendkívüli terhelést jelent, ezért célszerű egy kvázi-izolált gyakorlatot  hozzárendelni, mint pl. a Sissy-talpas guggolást,  amellyel a kitöréses előfárasztás után célirányosan tudjuk a combfeszítőnket megdolgoztatni.

 

8. Deadlift - Guggolás Smith-keretben

Tekintettel arra, hogy a Smith-keretben viszonylag széles terpeszben fogunk guggolni, ezért a gyakorlatpár első felében a deadliftet célszerű konvencionális fogással végezni, utána pedig rögtön jöhet a törzset kevésbé dolgoztató keretes guggolás - amely vonatkozásában szintén gyakran lehet rossz, káros kivitelezéseket megfigyelni, de erről bővebben majd szintén abban a másik irományban…

9. Combfeszítés ülve lapsúlyos gépen <->Combhajlítás hason/állva lapsúlyos gépen

A gépek előnye (és egyben hátránya is), hogy izoláltan dolgoztatja meg a cél-izomcsoportot ezért célszerű a gépes párokat, mint pl. a bevezetőben említett csigás bicepsz-tricepsz párosokat az edzés vége felé beilleszteni.

Mielőtt azonban a kísérletezésbe belevágsz, néhány szempontot azért fontos a tervezésnél és a kivitelezésnél is figyelembe venni:

- a szuperszet-párokat mindig úgy alakítsuk ki, hogy előre vegyük a nehezebb, összetettebb – és pl. a törzserőt is jobban igénybe vevő-  gyakorlatot, másodiknak pedig egy izoláltabb, könnyebben kivitelezhető feladatot válasszunk, ami után jöhet egy nagyon rövid kis pihenő…

- különösen a felsőtestre végzett gyakorlatoknál fontos, hogy az első láncot dolgoztató gyakorlattal kezdjünk, és a páros második eleme legyen hátsólánc-hangsúlyos, más szóval a toló mozgásmintát mindenképpen egy húzó kövesse, mert ezzel is elősegítjük az ülőéletmód okozta görnyedt testtartás korrekcióját – és persze két izomtevékenység közül is az utóbbira fog az idegrendszerünk „emlékezni”.

- légzés: evidens, hogy a gyakorlat közben erőlégzést (koncentrikus fázisban erős préselés szájon át, excentrikus fázisban lassabb, mély belégzés) alkalmazunk, de mivel ez a módszer intenzívebb, mint a hagyományos edzés, a pulzusunkat is hamar felpörgeti. Figyelni kell tehát a szériák közötti regeneráló légzésre is, aminek a lényege, hogy az orron át (ideális esetben 3 mp) beszívott levegőt kicsit lent tartva szájon át, lassan (6mp) engedjük ki, ezzel elősegítve a pulzusmegnyugvást.

Hatékony edzést kívánok! :)

by Bpety

Fitnesskorkép II. rész

Irányzatok

 

Klasszikus testépítés – avagy a kondizás –, erőemelés, funkcionális edzés, streetworkout, crossfit… és még sorolhatnám különféle edzésrendszereket, napjainkra szinte végtelen választék, rengeteg módszert kipróbálhatunk – vagy akár ötvözhetünk –, autodidakta módon, személyi edzővel vagy csoportos foglalkozáson, igényünk szerint.

A legtöbben le is teszik a voksukat valamelyik irányzat mellett, amelyet aztán honlapok, fórumok, Facebook-csoportok köré csoportosulva követnek, tárgyalnak ki, és ezeken cserélnek eszmét, tapasztalatot.

Ez idáig rendjén is volna, egészen addig, amíg elő nem kerül a többi irányzat leszólása, kellő ismereteket nélkülöző elitélése, becsmérlése – mondván, hogy csak az a jó, amit „mi csinálunk”…

Na de akkor kinél van a bölcsek köve??? :O

Hiába állítja egynémely „frakció” képviselője, valójában nincs abszolút igazság –ha csak nem az, hogy rengeteget lehet és kell is egymástól tanulni!

Ugyanis ha megkérdezünk egy edzeni vágyót, hogy mi is az ő CÉLja?, nagy eséllyel kiemel majd egy-egy olyan tényezőt, mint a fogyás, az alakformálás, a fitség élménye, az állóképesség fejlesztése, az erő növelése , a testtudat kialakítása, stb. Persze a fenti prioritások mellett remélhetőleg az elképzeléseiben, célkitűzéseiben ezen szempontok komplexebb egysége szerepel.

Az edzőnek épp ezért nem csak az a feladata, hogy megmondja hogy mit-hogyan-mennyit, hanem az is, hogy rávezesse edzettjét arra, hogy mit miért… de erről majd később… ;)

Visszatérve összetett céljaink elérésére és az egymástól tanulás fontosságára, ha csak a fent említett nagyobb irányzatokat vesszük alapul, az alakformáló testépítő például sokat tanulhat(na) a „funkcionálisoktól” a szabályos mozgásról, testtartásról, az erőemelőktől a helyes technikákról, a crossfitterektől a robbanékonyság és az erő-állóképesség fejlesztéséről, a streetwork-ösöktől pedig hogy a testünk legtökéletesebb edző-eszközünk…

De ugyanígy az erőemelőknek és a crossfitternek is tanulságos lehet prevenció pontjából a „funkcionálisok” mobilizáló és stabilizáló protokolljainak tanulmányozása - mielőtt nagy lelkesedéssel és intenzitással, de gyenge alapokkal belevetnék magukat a fő csapásirányba.

A hatékonyságot, teljesítményt vagy a funkcionalitást előtérbe helyező edzésrendszerek képviselői előszeretettel hangoztatják, hogy az alakformálás csak „mellékhatás”, nem pedig elérendő cél, mint a testépítőknél, de az is, hogy az emberek nagy részénél igenis a prioritások között szerepel az esztétika, és a látvány. Az impozáns megjelenés eléréséhez pedig mégis csak az izolált, konditermi edzés a legcélravezetőbb módszer – többek közt ezért is az egyik legnépszerűbb irányzat.

És ez csak néhány példa arra, hogy miért fontos a komplex gondolkodás. Gondoljunk bele egy kezdő helyzetébe: ha rögtön az elején „beszippantja” valamelyik irányzat, amelyet mondjuk pont szakbarbár képviselőin keresztül van „szerencséje” megismerni, bár kezdetben akkor is fog valamilyen szinten  fejlődni, de ha már az alapok nem elég stabilak, az sajnos gátja lehet majd a további fejlődésnek – a rövid- és hosszú távon bekövetkező sérülések kockázatáról nem is beszélve.

 

Legyünk tehát nyitottak, befogadóak, tapasztaljunk, kísérletezzünk, szelektáljunk, de semmiképp ne klikkesedjünk, mert mindig lehet MÁS-októl is valami újat, hasznosat tanulni! :)

 

By Bpety

Fitnesskorkép I. rész

Kis hazánkban nagyjából a 2000-es évek elejéig, ha valaki amatőr, műkedvelő, hobbiszintű testedzés céljából felkereste valamely edzőtermet, a legtöbb helyen körülbelül azt a tanácsot kapta a létesítmény rangidősétől, hogy ha eredményt akar, emelgessen minél nagyobb súlyokat minél többször, de előtte motivációnak nézze meg a Pumping iront, és bibliaként forgassa Schwarzeneggertől A testépítés nagy enciklopédiáját.

Tisztelet a csekély kivételnek, de szó nem volt még akkoriban helyes testtartásról, szabályos, preventív gyakorlat-kivitelezésről , a mindent megelőző mobilitás és stabilitás fejlesztéséről, vagy akár a nyújtás fontosságáról.

Később, ahogy egyre többen látták meg az üzleti lehetőséget ebben az iparágban, szaporodni kezdtek a különböző edzőtermek, sportszergyártó-fejlesztő cégek, egyre több képzés indult, és annyi irányzat tört a felszínre, hogy napjainkra már jó eséllyel mindenkinek lehetősége van rátalálni arra a csapásirányra, amellyel leginkább tud azonosulni.

Ebből adódóan az információ is minden formában és fajtában rendelkezésünkre áll: az internet ontja magából a szakmai cikkeket, tanácsadó-, edzésbemutató- és motivációs videókat - mindezt olyan mennyiségben és széles palettán, hogy képtelenség laikusként átlátni, rendszerezni.

És épp ettől válik „kétélű fegyverré” a széles tömegek kezében ez a hatalmas információtömeg. Mivel egyfelől tényleg rengeteg hasznos tippet, ötletet meríthetünk ebből a „feneketlen kútból”, másfelől viszont elengedhetetlen a kritikus szemlélet, mert sajnos a gondolkozás nélküli utánozás ugyanoda vezethet, mint a 20 évvel ezelőtti „vasemelgetés”: sérülésekhez, a diszfunkciók felerősítéséhez, ami pont nem célja erőfeszítéseinknek.

Fontos tehát kihangsúlyozni, hogy bár kétségtelenül hasznos és inspiráló lehet a szakirodalom és a videók tanulmányozása, mindez önmagában még nem alakítja ki bennünk a szükséges izom- és testtudatot, nem tudjuk általuk objektíven felmérni fizikai állapotunkat, adottságainkat, és nem tárja fel az esetleges diszfunkcióinkat, hiányosságainkat. Ebben csak az olyan interaktív „eszközök”tudnak hatékonyan segíteni, mint pl. az FMS-felmérés, egy személyi edző vagy épp egy szervezett, csoportos edzés, instruktor felügyeletével.

Ha olvasunk egy cikket, vagy ihletet merítünk egy jónak tűnő videóból, mielőtt beillesztenénk a saját edzésrendszerünkbe gondoljuk át az alábbiakat:

-         ismereteink alapján hitelesnek tűnik a feladatot bemutató sportoló/edző és vajon szabályosan hajtja végre a gyakorlatot? (Ha nem vagyunk ebben biztosak, érdemes kikérnünk egy szakember véleményét.)

-         a gyakorlat nehézségi szintjét tekintve végre tudjuk hajtani mi is szabályosan, preventív módon, vagy reálisan végiggondolva keressünk-e esetleg egy regresszívebb opciót? (Nagyon nagy öngól lehet, ha pl. Dimitriy Klokov, Mat Fraser vagy Phil Heath edzésmódszereit akarjuk utánozni, mivel nekik nem pont úgy telik egy-egy napjuk, mint az átlagembereknek…)

Amennyiben a fenti kérdéseket megválaszoltunk, kipróbáltuk a módszert és működött, használjuk, ha viszont nem (ezt persze nem az első próbálkozásból állapítjuk meg), akkor engedjük el: mindig van másik… :)

 

By Bpety